Minden, amit a tigrisszúnyogról tudni kell (röviden)

Aedes (Stegomyia) albopictus (Skuse, 1894)

Invazív faj

A tigrisszúnyog, ami itthon ázsiai zebraszúnyogként is ismeretes, az előkelő 4. helyen szerepel a világ száz legrosszabb invazív fajai (100 of the World's Worst Invasive Alien Species) között.

Hogyan ismerjük fel?

A tigrisszúnyogot (Aedes albopictus) hazánkban viszonylag könnyen el lehet különíteni a többi csípőszúnyogtól, ugyanis ez a faj nagyon kontrasztos színezetű: fekete alapon fehér vagy ezüst pikkelyekből álló foltok, csíkok szegélyezik a testét, lábait. Más ennyire kontrasztosan fekete-fehér állat nem él hazánkban. Az imágók fő megkülönböztető jegye, hogy egyetlen fehér csík fut végig a tor dorzális (háti) oldalán. Az imágók testhossza mintegy 5 milliméter. Tojásai körülbelül 1 milliméter hosszúak, és sötétbarna vagy fekete színűek. Tojásokat nem a víz felszínére, hanem víz felszíne fölött lévő aljzatra rakja.

Aedes albopictus
Aedes albopictus, magyarul ázsiai zebraszúnyog vagy ázsiai tigrisszúnyog
 

Magyarországról 2014-ről van adata Baja mellől, de a következő évben már nem sikerült megfogni ott. 2015-ben a dél-délnyugati határ mentén a nagyobb kamionforgalmú utak mellett vizsgálták az invazív csípőszúnyog fajokat, és négy település mellett sikerült tigrisszúnyogot azonosítani. Kimutatására egy érzékeny mintavételi módszert, a tojáscsapdát alkalmazzák, ami egy sötét színű műanyag edény, melybe víz és farostlemezlap kerül. A falapra rakja a nőstény csípőszúnyog a tojásokat, és ezek kinevelésével lehet azonosítani a fajokat. Hazánkba nyáron behurcolt példányokkal lehet találkozni, azonban ezek még nem képeznek stabil populációkat, azaz nagy valószínűséggel nem élik túl a hideg teleket.

Vektor szerepe

Fontos a fajjal foglalkozni, mert opportunista, aktívan csípi az embert, házi- és vadállatokat, kétéltűeket, hüllőket és madarakat. Legalább 22-féle arbovírust (rovarok által terjesztett vírus) terjeszt, ezek közül Eurápában e csípőszúnyogból már kimutatták a sárgaláz vírusát, a nyugat-nílusi vírust, a japán encephalitis vírusát (Medlock et al. 2012), továbbá potenciális terjesztője a Zika-vírusnak (Higgs 2016, Akiner et al. 2016).

Terjedési útvonal

Az Aedes albopictus Dél-Kelet-Ázsiában őshonos, de mára már szinte az egész világon elterjedt. Ez a földrajzi elterjedés többnyire az elmúlt három évtizedben (Paupy et al. 2009) jött létre passzív transzporttal. Tojásai hideg- és szárazságtűrőek, amelyek használt gumiabroncsok szállítása során, vagy szerencsebambuszok vizében nagy távolságokra el tudtak jutni. Szerencsebambusszal Hollandiába és Kaliforniába jutott el (Scholte et al. 2008). Az új területeken néhol megtelepedett (például Olaszországban), a populációk egyedszáma megnőtt, így innen kiindulva aktív vagy passzív módon újabb területeket tudott meghódítani (Scholte et al. 2008). Legnagyobb valószínűség szerint Olaszországon keresztül jutott el Dél-Franciaországba, Németországba, a Balkánra, a Cseh Köztársaságba, Spanyolországba és Svájcba (Becker et al. 2013; Scholte & Schaffner 2007; Sebesta et al. 2012; Aranda et al. 2006).

Európai elterjedés

Európában először Albániában mutatták ki 1979-ben (Adhami & Reiter 1998). Mire Olaszországban először észlelték (Scholte & Schaffner 2007), addigra már szinte az egész országban elterjedt a 600 méter tengerszint feletti magasság alatt fekvő területeken. Olaszország jelenleg a leginkább fertőzött ország Európában, az országon belül Veneto és Friuli-Venezia Giulia régió, Lombardia és Emilia-Romagna és a közép-Olaszország part menti területei (Scholte & Schaffner 2007). Ezután a szúnyogot 1999-ben Franciaországból és 2000-ben Belgiumból jelentették. Azóta Európa számos országából igazolták: Belgium, Bosznia Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Csehország, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Málta, Monaco, Montenegró, Hollandia, San Marino, Szerbia, Szlovénia, Spanyolország, Svájc, Törökország (Medock et al. 2015). A megjelenés azonban nem mindenhol jelent tartós megtelepedést, a fő korlátozó tényező a hideg tél. Hollandiában csak üvegházakban tud áttelelni, és bár számos alkalommal megfigyelték Németországban, áttelelő populációt még nem találtak (Kampen et al. 2013; Werner et al. 2012)

Elterjedési térkép

Magyarországi elterjedés

A fajt már többször észlelték Magyarországon, de a pontos elterjedése és populációmérete még nem ismert. Azt sem tudjuk továbbá, hogy a szúnyog képes-e átvészelni a telet. E kérdések felderítése érdekében és a faj elterjedésének folyamatos monitorozásában az Ökológiai Kutatóközpont egy felhívást tett közzé, melyben a lakosság segítségét kéri.

Irodalomjegyzék

Adhami, J. & Reiter P. (1998) Introduction and establishment of Aedes (Stegomyia) albopictus skuse (Diptera: Culicidae) in Albania. – J Am Mosq Control Assoc.14(3):340–343.

Akiner MM, Demirci B, Babuadze G, Robert V, Schaffner F. Spread of the Invasive Mosquitoes Aedes aegypti and Aedes albopictus in the Black Sea Region Increases Risk of Chikungunya, Dengue, and Zika Outbreaks in Europe. PLoS Negl Trop Dis. 2016;10(4):e0004664.

Aranda, C., Eritja, R. & Roiz, D. (2006) First record and establishment of the mosquito Aedes albopictus in Spain. – Med Vet Entomol. 20(1):150–151.

Becker, N., Geier, M., Balczun, C., Bradersen, U., Huber, K., Kiel, E., et al. (2013) Repeated introduction of Aedes albopictus into Germany, July to October 2012. – Parasitol Res. 112(4):1787–1877.

Higgs, S. (2016). Zika virus: Emergence and emergency. – Vector-Borne and Zoonotic Diseases, 16(2), 75–76.

Kampen, H., Kronefeld, M., Zielke, D. & Werner, D. (2013) Further specimens of the Asian tiger mosquito Aedes albopictus (Diptera, Culicidae) trapped in southwest Germany. –Parasitol Res. 112(2):905–911.

Medlock, J. M., Hansford, K. M., Schaffner, F., Versteirt, V., Hendrickx, G., Zeller, H., & Bortel, W. V. (2012). A review of the invasive mosquitoes in Europe: ecology, public health risks, and control options. – Vector-borne and zoonotic diseases, 12(6), 435–447.

Medlock, J. M., Hansford, K. M., Versteirt, V., Cull, B., Kampen, H., Fontenille, D., ... & Schaffner, F. (2015). An entomological review of invasive mosquitoes in Europe. – Bulletin of entomological research, 105(06), 637–663.

Paupy, C., Delatte, H., Bagny, L., Corbel, V. & Fontenille D. (2009) Aedes albopictus, an arbovirus vector: from the darkness to the light. – Microbes Infect. 11(14–15):1177–1262.

Scholte, E.J. & Schaffner, F. (2007) Waiting for the tiger: establishment and spread of the Aedes albopictus mosquito in Europe. In: Takken W, Knols BGJ, editors. Emerging pests and vector-borne diseases in Europe. 1. Wageningen, The Netherlands: Wageningen Academic Publishers, p. 241–300.

Scholte, E.J., Dijkstra, E., Blok, H., De Vries, A., Takken, W., Hofhuis, A., et al. (2008) Accidental importation of the mosquito Aedes albopictus into the Netherlands: a survey of mosquito distribution and the presence of dengue virus. – Med Vet Entomol. 22(4):352–359.

Sebesta, O., Rudolf, I., Betasova, L., Pesko, J. & Hubalek Z. (2012) An invasive mosquito species Aedes albopictus found in the Czech Republic. – Eurosurveillance. 17(43):20301.

Werner, D., Kronefeld, M., Schaffner, F. & Kampen H. (2012) Two invasive mosquito species, Aedes albopictus and Aedes japonicus japonicus, trapped in south-west Germany, July to August 2011. – Eurosurveillance 17(4):20067.